(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

No, ez rövid lesz. Nem úgy, mint a hazautazás, mert az 18 órán át tartott. De sok mindent nem tudok írni róla: rendben zajlott. A sofőreink, András és Csabi profin hazahoztak minket.

Útközben azért még volt kvíz, az utazás során tanultakból, klassz nyereményekért. Néztünk megint pár DVD-t. És aludtunk, és kockásra ültük a hátsónkat...

De a fáradalmakért kárpótolt mindenkit, amikor hazaértünk, és ott vártak minket a szeretteink. Jó érzés volt újra látni őket. És kezdődhetett a kalandok elmesélése...

So, it is going to be a short one. Unlike our way back home, that lasted for 18 hours. But there is not much to write about it: our drivers, Andras and Csabi drove us back home professionally.

During the 18 hours we had a quiz for great prizes. We again watched some DVD's. And we slept, and sat until our butts were like cubes...

But when we arrived home, and our beloved ones were there, waiting for us, then we forgot about it all. It was just a great feeling to see them again. And we could start telling them about the lot of adventures...

(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

Ez volt az utolsó napunk Hollandiában. Éppen ezért reggel már nem futottunk, hanem fürgén összepakoltunk, már csak azért is, mert délre esőt jósolt a meteorológia, és nem szerettünk volna esőben pakolni. Reggeli után elbúcsúztunk Hero-tól és Femmy-től, majd átvonultunk a szomszédos korfball klub, a Steeds Hooger pályájára.

Itt egy kis tornát szerveztünk a csapatainknak, ahol minden testnevelő megkapta a drachteni csapata egyik felét. Ezek a csapatok két csoportban küzdöttek meg egymással, majd a helyosztók következtek. Bár a gyerekeken látszott már az egész hét fáradtsága, és tényleg eleredt az eső is, de azért nem volt hiány lelkesedésből, gólokból, szép akciókból. A győzelmet végül Anna és Gabi közös csapata szerezte meg, Nikiék ellen.

A meccsek után visszatértünk, lezuhanyoztunk, megebédeltünk (bár sajnos elromlott a főzőlap a konyhában, így a tervezett tészta helyett szendvicseket szervírozott konyha-csapatunk), szendvicseket készítettünk az útra, majd megérkezett a busz, és röpke egy óra alatt bepakoltuk mindent.

Persze, még nem egyből indultunk el haza: szerettünk volna lehetőséget adni a gyerekeknek arra, hogy az utazás előtt még egyszer bevásárolhassanak, megvehessék a hiányzó ajándékokat, feltöltsék a chip-készleteiket :), úgyhogy Apeldoorn központjában még iskolánkénti csoportokban szétszéledtünk egy órára.

Utána pedig megjelent újra a buszunk, felszálltunk, és elindultunk hazafelé...

It was our last day in the Netherlands. So this morning we skipped the running session, and packed our stuff instead, also because the weather report said it would rain before 12, and we didn't want to pack in the rain. After the breakfast we said good-bye to Hero and Femmy, and then we walked to the field of or neighbours, Steeds Hooger korfball club.

Here we organized a small tournament for our teams, where each PE teacher got the half of his/her team from Drachten. These teams played in two pools, and then we had the cross finals. Although it was clear that the kids were very tired from the whole week, and also, the rain really arrived, still, the kids were enthusiastic, scored a lot of goals and made a lot of nice actions. At the end, it was the team of Anna and Gabi that won the final against the team of Niki.

After the matches we returned, took a warm shower, had lunch (unfortunately the cooking plate got broken, so instead of pasta we had sandwiches), prepared sandwiches for the journey, and then the bus arrived. It took us one short hour to pack everything into it.

But, before really taking the road home, we wanted to give the kids a chance to do some more shopping, buy te last presents for those at home and fill their chips-supplies :), so we stopped in the centre of Apeldoorn, where the school groups had one hour to have a quick walk around.

And then, our bus appeared, we got on board and started our long journey home...

(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

Ez volt A Nap, Amikor Nem Korfballoztunk. Egyáltalán. Helyette viszont...

Reggel elképesztően büszkék voltunk a gyerekekre: bár szakadt az eső, mindenki ott volt fél kilenckor Kati néni reggeli foglalkozásán, ahol sorversenyek, futó- és ügyességi gyakorlatok, meg jó kis sprintek szórakoztatták a megjelenteket. És, bár tényleg szakadt az eső, öröm volt nézni, hogy páran mosolyogva (!) sprinteltek be a célba, és a többiek is zokszó nélkül végezték a nem könnyű feladatokat. Kemény csapat ez, tényleg büszkék voltunk (és vagyunk) rájuk!

Pont az eső miatt kicsit megkavarodott a napi programunk is. Bár q-golffal kezdtünk volna, esőben az nem olyan jó buli, úgyhogy először megnéztük a klubházban az addig elkészült videókat, majd bementünk várost nézni Apeldoornba. Szerencsére eddigre jobb idő lett, így a Het Loo palotát, illetve a kocsiszínjét már elázás nélkül tekinthettük meg. A gyerekek egy része a szabadon kószáló pávákkal ismerkedett, mások a holland cukrászat remekeit pusztították.

A busz felé menet elsétáltunk a De Naald (A Tű) emlékmű mellett, amely arról (is) nevezetes, hogy itt próbált egy őrült egy fekete Suzukival a tömegbe hajtva merényletet elkövetni a királyi család ellen 2009-ben, a Királynő Napján. Bár a királyi család épségben megúszta, sajnos 8-an életüket veszítették a támadásban.

Ebéd után jött a nap csúcspontja, a q-golfozás, David Foster vezetésével. David elképesztő figura: imádja a gyerekeket, és mindent képes megtenni azért, hogy jól érezzék magukat. Egyszerre oktató, bohóc, vezető és energia-bomba. Ez jól kijött a q-golfozás során is (hogy ez mi, azt a videóban tudod megnézni), ahol változatos poénokkal szórakoztatta a gyerekeket, mindenütt ott volt, mindenkinek segített, és mindenkihez volt pár jó szava. Még azt is megszervezte, hogy a csapat másik fele teniszezhessen a szomszédos klubban, úgyhogy ezen a délutánon tényleg senki nem unatkozott. A gyerekek óriási tapssal köszönték meg neki a remek élményt.

Utána is érdekes program következett: Jochem de Weerdt, korábbi első osztályú holland futballista, a CSV Apeldoorn koordinációs trénere állított össze egy tanulságos, nehéz, mégis élvezetes programot a gyerekeknek. Egyensúlyi, koordinációs feladatok, futóiskola váltogatták egymást, és Jochem folyamatosan javította a hibákat, adta a jótanácsokat. Az edzés végére egy kis "párbajt" is rendeztünk: ha a gyerekek jól megoldottak egy nem könnyű futó feladatot, akkor az edzőknek, azaz Jochemnek és e sorok írójának fekvőtámaszoznia kellett. Mondanom sem kell, bár már mindenki nagyon fáradt volt, ez a lehetőség új erőt kölcsönzött a csapatnak, és még olyanok is hibátlanul teljesítették a pályát, akik korábban leverték a gátakat... Hiába, a pozitív motiváció csodákra képes :)

(Itt jegyzem meg, hogy a még hiányzó 10 fekvőtámaszomról nem felejtkeztem el. Hamarosan itt a blogon, és a Facebookon szavazást indítunk arról, hol és hogyan teljesítsem, videó dokumentáció mellett, a még rám váró fekvőket!)

A vacsora ezúttal holland palacsinta volt, melyet házigazdáink, Hero és felesége, Femmy készítettek nekünk. Utána a leglelkesebbek még fociztak egy kicsit, vagy beszélgettek a pályán, hogy azután 11-kor ismét kialudjanak a reflektorok, és megkezdődjék az utolsó sátrazós éjszakánk...

It was the Day When We Did Not Play Korfball. Not at all. Instead...

In the morning we were extremely proud of the kids. Although it was raining like hell, all of them arrived on time to participate the morning training, held by Aunt Kati, who prepared a program with competitions, running and coordination exercises and sprints. And, though the rain was really pouring, it was great to see some of the kids smiling (!) while they were sprinting to the finish. And also the others worked hard, without any complaints. It is a tough group, and we are really proud of them!

We also had to modify our daily program due to the heavy rain. Although we were supposed to play q-golf after breakfast, we decided to postpone it, because golfing in the rain is ain't much fun. So first we watched some camp videos in the clubhouse, and then we went to Apeldoorn for sightseeing. Luckily the weather improved, so we could visit the Het Loo palace and its' carthouse without getting too wet. Some of the kids were interested in the peacock that walk around the garden of the palace, while others were busy exploring the wonders of Dutch confectionery.

On the way to our coach we passed by De Naald (The Needle), a monument, that is famous for the sad event that happened here in 2009, when a lunatic man, driving a black Suzuki tried to attack the Royal Family on Queen's Day. The Royal Family escaped, but unfortunately 8 people died in the attack.

After lunch the peak of the day arrived: q-golf with David Foster. David is an amazing guy: he loves kids, and he is ready to do everything to entertain them. He is a teacher, a clown, a leader and an energy-bomb in one. It was obvious also during the q-golf session, too (you can see what q-golf is in the video), where he made a lot of jokes with the kids, helped them, motivated them, so again, he did everything to have them enjoy the training.

He also arranged some tennis courts for the other half of the group in the neighbouring club, so again it was an afternoon when none of the kids were bored. At the end our group gave a huge applause to David for his amazing performance.

After the q-golf we had yet another interesting training: Jochem de Weerdt, former Eredivisie soccer player, and the coordination trainer of CSV Apeldoorn held us an instructive, hard, yet fun training with body balance, coordination exercises, running exercises. Jochem was always there for the kids to correct the mistakes, and to give his advices to them how to do the exercises better. At the end we also had a little "duel": if the kids could finish a difficult running exercise without mistakes, then the trainers, Jochem and the author of this blog, had to do push-ups. Guess what, although the kids were really tired, this new opportunity gave them wings, and even those who could not execute the exercise correctly before finished without mistakes this time... Well, this is the power of positive motivation :)

(And I have to make a remark here: I still remember that I have to do 10 more push-ups. Very soon here in this blog, and on Facebook we will start a voting on where and how should I do the remaining push-ups. And of course we will make a video of the execution.)

This time we had Dutch pancakes for dinner, prepared by our host Hero and his wife, Femmy. After that, the most enthusiastic kids still played some soccer, or had some nice discussions on the field, but again, at 11 the lights went off, and our last night in the tents begun...

(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

A hatodik nap megint igen eseménydúsra sikeredett (mint az összes többi). Reggel ezúttal nem volt futás, mert kezdődtek a meccsek a helyi C-korosztály csapatai ellen, akik ráadásul komolyan vették a dolgot, mivel ezeken a meccseken (is) dőlt el, ki kerül az első, és ki a második csapatba. Ennek megfelelően nem a mi vegyes (értsd: kor, iskolák, korfball tudás szerint is vegyes) csapataink nyertek, de dobtunk egy csomó gólt, sőt, volt olyan félidő, amelyet döntetlenre hoztunk. A torna végén ráadásul a KV Drachten erre az eseményre készített kis zászlóját is megkapta minden játékosunk emlékbe, mi pedig pár üveg jó magyar borral köszöntük meg a fantasztikus vendéglátást.

Azután bepakoltunk a buszba, és máris indultunk. Várt ránk Giethoorn, a holland Velence, a városka, ahol autóval nem, csak hajóval lehet közlekedni. Egy kis séta után meg is érkeztünk, és rögtön két hajót is megtöltöttünk. Az egy órás utazás bizonyította, hogy Giethoorn nem csak az útikönyvekben és a netes fotókon, de a valóságban is szép, megéri a látogatást.

A hajókat elhagyva a gyerekek elmehettek szuveníreket venni, majd tovább indultunk. Csakhogy közben történt valami a busszal: Henk és Gerrit, valamint a két sofőr feldíszítette, ugyanis éppen Zsombor születésnapja volt, ráadásul az út során még két gyerkőc ünnepelhetett: Marci névnapot, Dávid születésnapot. Így a hollandos díszítés is nekik szólt, csakúgy mint a teljes naracs öltözék sapkástól, pólóstól. Remek meglepetés volt mindez holland barátainktól!

A következő állomás Martha és Gerrit barátaink farmja volt (őket is a Várgesztesi Villaparkból ismerjük), akik levessel, szendviccsel, saját készítésű sütivel, valamint születésnapi tortával vártak minket. Szuper érzés volt, hogy láthatóan a szívüket és a lelküket is beletették a vendéglátásba, még korfball állványt is kerítettek: mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Jól is éreztük! :)

Mintegy két órát töltöttünk náluk, korfballal, focival, és került pár fapapucs is, amelyet mindenki felpróbálhatott, aki akart. Mások pedig a farm állataival, leginkább a lovakkal ismerkedtek, de volt, aki a 200+ tehenet befogadó tehenészetbe is eljutott.

Már elég későre járt, ideje volt továbbmennünk, hiszen ismét sátorverés várt ránk: Apeldoornba mentünk, ahol Hero és a CSV Apeldoorn futballklub voltak a vendéglátóink. Már csaknem sötét volt, mire megérkeztünk, de szerencsére egy jól felszerelt futball klubnál ez nem lehet akadály: a pálya reflektorai remek fényt adtak a sátorállításhoz, amit mindenki gyorsan, profin elvégzett. Nem volt más hátra, mint takarodót vezényelni, hogy másnap a gyerekeknek legyen ereje az újabb kalandokhoz...

The sixth day (as all the others) was packed with action again. In the morning we skipped the running session, as we played a small tournament against the local C-youth teams. And, they took the matches seriously, because the decision on who is going to the first team, and who is going to the second, was (partly) based on their performance against us. So, to be honest, it was not our mixed (age-wise, school-wise and korfball skills-wise mixed) teams that won, but we scored a lot of goals, and we had a half when the score was equal. At the end of the tournament all players received a small flag from KV Drachten, specially prepared for the tournament, while we gave our hosts some bottles of good Hungarian wine to thank for the fantastic time.

Then we packed all our stuff into the bus, and hit the road. We were heading towards Giethoorn, the Dutch Venice, where you can not use your car, you have to go by ship or boat instead. After some walking we arrived to the centre, and our group was big enough to fill two sight-seeing boats. The one hour boat ride proved that Giethoorn is really amazing also in reality, not only on the photos of the guidebooks or of the internet. So, it definitely worth a visit.

Before going back to the bus, the kids had some time to buy souvenirs. But then, when we returned to the bus, we realized that something happened. Henk and Gerrit, plus the two drivers decorated the bus, because it was the birthday of Zsombor, and also, two more kids had a celebration during the trip: Marci had his nameday, while David also had his birthday. So the Dutch decoration was for prepared for them, and they also received a full orange outfit, from a hat to a t-shirt, as a special surprize from our Dutch friends.

The next stop was the farm of Martha and Gerrit (we know them from the Vargesztes Villapark), where our hosts were waiting for us with warm soups, sandwiches, hand-made cupcakes and a birthday cake. It was a great feeling to see that they put their heart and soul into the event, they even got a korfball post for us. Really, they did everything, so that the kids would have fun. And of course, the kids did have a lot of fun! :)

We spent two hours at their place, playing korfball, soccer, and making photos of each other wearing a real pair of wooden shoes. The kids could also discover the animals: mostly the horses, but some even saw the 200+ cows.

It was getting late, so we had to leave, as we had to set up our tents in Apeldoorn. Here our host, Hero and the local soccer club, CSV Apeldoorn were waiting for us. It was almost dark when we arrived, but luckily it wasn't a problem: the lights of this well equipped football pitch provided perfect brightness while we were setting up the tents, and the kids were fast and professional. So, the only thing left for the day was to go to bed, so that the kids would have enough energy for the adventures of the coming day...

(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

Az ötödik napon a reggeli ébresztő mozgást Harmen tartotta. Rengeteg érdekes, hasznos, de nehéz futó, egyensúlyi és test-koordinációs gyakorlatot tartott a gyerekeknek, Nick segédletével.

A jócskán kifáradt gyerkőcök a reggeli után sem pihentek: először edzettünk egyet, szintén Harmen irányítása mellett, majd ebéd után útnak indultunk a De Alde Feanen nemzeti parkba, ahol biciklizés várt a társaságra.

Ez a nemzeti park a szép tájairól, tópartjáról, a lápos-mocsaras területeiről híres, kedvelt turistacélpont a helyiek körében is. És, mivel közel van Drachtenhez, úgy gondoltuk, érdemes bringaháton bejárnunk.

Megérkezvén három, azaz inkább négy csoportra osztottuk a gyerekeket: volt egy csapat, amely Nick vezetésével egy hosszabb körre ment biciklivel, míg a kisebbek a rövidebb, ám kompolós körre indultak el. Amikor ők visszaértek, a második, kisebb gyerekekből álló csoport indult el ugyanerre a körre, miközben a negyedik, biciklizni nem kívánó csoport a tóparton élvezte a jó időt, vagy épp átkompozott a szemközti múzeumba és látogatóközpontba.

Azért nem marad el a kaland sem: egy telefon szó szerint lemerült - úgy értem, a tó fenekére. Volt is ebből némi sírdogálás, de aztán sikerült a mintegy másfél méteres mélységből kihalászni a jószágot, amely azóta kiszáradt, és csodák csodája, újra működik.

Amikor mindenki visszaért, épségben, buszra szálltunk, és visszatértünk Drachtenbe, ahol a helyi C-jeugd, azaz C korcsoportos (11-14 éves) csapat már edzéshez készülődött. Persze mi is beszálltunk az edzésbe, amely leginkább a dobásra fókuszált, és ha már beszálltunk, pár királyozást gyorsan meg is nyertünk.

Az edzés után a gyerekek talán kedvenc vacsorája jött, közösen a drachteni játékosokkal: megint a helyi klub vendégei voltunk, ezútal sültkrumplit és a híres holland frikandel-t kaptunk (ez utóbbi darálthúsból készült virsli-szerűség), méghozzá jó sokat. Mondjuk, a gyerekek inkább a krumplit ették, a frikandel egy része a tanári asztalnál landolt. 

Aztán megint elkezdődött, és egyre fokozódott a közös buli. Közös csocsózás, tánc, email- és Facebookcím-csere, és nagy nevetések után jött újra a 11 órás lámpaoltás, amelyet ismét rendesen betartott mindenki. Talán azért, mert a gyerekek is tudták, hogy a másnapi meccseken szükségük lesz minden erejükre...

On the fifth day the morning session was held by Harmen and his assistant, Nick, who gave the kids a lot of interesting, useful, but hard exercises about running technique, body balance and body coordination. 

The kids got tired by the end of the session, but they could only take a break while eating their breakfast. After that we had a korfball training again with Harmen, and after that we got in the bus to go to De Alde Feanen national park to have a bicycle tour.

This national park is famous for its' nice landscapes, lakes, wetlands and marshes, and is a popular tourist destination for locals. And, since it is really close to Drachten, we thought that it will worth a visit.

There we split the group into three, or rather, four parts: one group took a longer tour by bike, led by Nick, while the younger ones took a shorter one, but with a ferry included. When they arrived back, the third group of smaller kids took the same tour, while the fourth group, that didn't feel like biking, enjoyed the lake and the sunshine, or took the ferry to the other side to visit the museum and the visitor centre.
 

Of course we also had some adventures here, too: one of the smartphones fell into the lake. After some crying, luckily, we managed to rescue it from the 1,5 m deep lake, and -to our biggest surprise- later, when it dried out, it was working again.

When all the kids returned from biking safely, we again took the bus, and returned to Drachten, where the local C-jeugd = C youth (11 to 14 years olds) was about to have a shooting training. Of course we joined them, and also won some of the shooting games.

After the training came the favourite dinner of the kids, together with their new Drachten friends: our hosts invited us to a french fries + frikandel dinner (frikandel is a typical Dutch snack, kind of a minced meat hot-dog). Well, to be honest, the kids preferred the potato, so some of the frikandels ended up on the teachers' table.

And then we had a party: the Dutch and Hungarian kids played table soccer together, danced, exchanged email addresses and Facebook profil addresses, and had a lot of big laughs. Then, at 11, the lights of the sportshall went off, and by then, all the ids were on their mattresses. Maybe because they knew that they would need all their energy next day, during the matches agains the local teams...

Elnézést kérünk, ma szünetet tartunk a blogon, holnap folytatjuk az újabb kalandokkal.

We apologize, today we have to take a break, so we will continue tomorrow with our new adventures.

(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

Fontosnak tartottuk azt is, hogy a korfball mellett a gyerekek tanuljanak Hollandiáról, illetve kezdjék el elsajátítani a holland nyelv alapszavait. Azért, hogy ehhez több kedvük legyen, vicces feladatokat is adtunk nekik a kiosztott szószedetben: három olyan holland nyelvtörőt, amelynek elsőként történő kimondásával spéci ajándékot (a mezükhöz passzoló sportszárat) lehetett nyerni.

A három nyelvtörő a következő volt (ha van kedved, próbálkozz meg a kimondásukkal!):

Hottentottententententoonstelling - a hottentották sátrainak kiállítása/bemutatóhelye.

Hoor de kleine klompjes klepperen op de klinkers - Hallgasd, ahogy a kis fapapucsok kopognak a kövezeten.

Gooi geen groene groenten in de grote gracht - Ne dobj zöld zöldségeket a nagy csatornába.

Nézzük, a gyerekek (és az egyik testnevelőnk) hogyan birkóztak meg a nyelvtörőkkel, illetve hogy Redmar miként küzdött meg a magyar nyelvvel:

We think it is important that the kids (besides korfball) learn about the Netherlands, and that they start learning some basic Dutch words and expressions. In order to make them more enthusiastic, we gave them funny exercises in the small dictionary we prepared for the trip: three Dutch tongue-twisters. We also offered a special reward for those who pronounced them well first: a pair of sport socks maching their korfball kit.

The three tongue-twister were (give them a try if you feel like it!):

Hottentottententententoonstelling - exhibition of the hottentots' tents.

Hoor de kleine klompjes klepperen op de klinkers - Hear as the small wooden shoes chap on the tiles.

Gooi geen groene groenten in de grote gracht - Don't throw green vegetables into the big canal.

Let's see how the kids (and one of the PE teachers) solved this exercise, and also, let's see how Redmar managed to pronounce the Hungarian translation of one of the tongue-twisters:

(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

A negyedik napra már hivatásos ébresztőink is lettek: Amina és Viki azzal nyerték meg ezt a jogot, hogy előző nap nem sikerült felkelniük a reggeli futásra. A reggeli tornát ezúttal Marci és Tomi tartották, akik utána a testnevelőktől kaptak visszajelzést arról, mi volt jó, és min változtassanak. Viszont reggeli után nem edzés következett, hanem sátorbontás, mivel átköltöztünk Drachtenbe.

A kipakolás egész gyorsan ment, majd a rodeni búcsú után kb. 40 perccel már a drachteni klubháznál voltunk. Mivel eléggé esett az eső, a házigazdáink megengedték, hogy a teremben aludjunk, így a sátorverés elmaradt. Nem úgy az edzések: délutánra rögtön kettő is jutott, neves edzők vezényletével.

Az elsőt Atte van Haastrecht és két fia, Jesper és Kevin tartotta. Atte a svéd válogatott korábbi szövetségi kapitánya, a stadskanaali nemzetközi torna főszervezője, vagyis igazi nemzetközi korfball veterán, és remek edző - ezt a mostani edzés is bizonyította, ahol látszólag csak apróságokra hívta fel a figyelmet, de pont azokra az apróságokra, amelyek eldöntik, hogy valaki sikeres lesz a pályán, vagy sem. A gyerekek kedvence persze az a rész volt, ahol a két fiú ellen lehetett védekezni, több-kevesebb sikerrel. Az edzés közben egy labdánk valahogy a közeli csatornába esett, de István bácsi és Marci halált megvető bátorsággal (és egy célszerszámmal) kihalászták.

A pihenés után újabb izgalmas edzés következett: az Európa-kupa címvédő Koog Zaandijk edzője, Gerald Aukes, valamint a holland topligában tavaly 8. helyen zárt LDODK/AH Gorredijk 3 játékosa, a magyar korfballal már régebb óta ismeretségben levő Betty Jansma, a tavalyi szezonban 115 gólt szerző Erwin Zwaart és a szedő-specialista Menno Russchen tartottak. Az edzés megint az alapokra fókuszált, és a gyerekek rengeteget tanultak a korfball sztárok részletes, egyénre szabott magyarázataiból.

Az edzés után elkezdődött az autogram-vadászat: Bettyék számos pólót, papírt, és sajnos egy gipszet is dedikáltak (Maki még Rodenben szenvedett ujj-sérülést, amelyet a drachteni kórházban láttak el értő kezek). Ezután a KV Drachten vendégei voltunk egy finom vacsorára, majd a gyerekek kipróbálták a buzogány-hokit, és persze korfballoztak sötétedésig, utána pedig barátkoztak a helyi játékosokkal, főleg Redmarral és Nickkel, akik még holland nyelvtörőkre is megtanították a leglelkesebbeket.

A 11 órás lámpaoltás előtt a teremben még egy kis párna-foci mutatta, hogy nem mindenki fáradt el a 3 klassz edzéstől, maradt még energia a további napokra is. 11-kor azonban mindenki rendben a fekhelyén volt, és már csak a telefonok kijelzői világítottak a sötétben - véget ért még egy kemény, de remek napunk.

On the fourth day we already had official wake-up service in the camp: Amina and Viki got this title for missing the morning session one day earlier (they couldn't wake up on time). The running and gymnastics part was held by Marci and Tomi, who later got feedback from the PE teachers on what was good, and what needs to be improved in their session. Then, we had no training after breakfast, because we removed the tents, as we were leaving for Drachten. 

The packing went fairly quickly, then we said goodbye to Roden, and approx. 40 min. later we arrived to the clubhouse in Drachten. Since it was raining heavily, our hosts let us stay in the sportshall, so we didn't have to set up our tents again. But, we had trainings: this time even two in one afternoon, held by well-known coaches.

The first coach was Atte van Haastrecht, assisted by his two sons, Jesper and Kevin. Atte is the former national coach of Sweden, and the main organizer of the international korfball tournament in Stadskanaal, so a real international korfball guru - and a great coach, too. He proved the latter at this training when he made comments on small details, but those small details that can make or break the game. Of course, the kids' favourite part was, when they could defend against Jesper and Kevin with more or less success. During the training one of our balls somehow fell into the nearby canal, so Uncle István and Marci had to rescue it with courage (and with a long enough tool).

After the rest we had another exciting training: it was held by the coach of the defending European Champion team, Koog Zaandijk. Gerald Aukes was assisted by 3 players from LDODK/AH Gorredijk that finished 8th last year in the Korfbal League. The 3 players were Betty Jansma who knows Hungarian korfballers from a long time, Erwin Zwaart who scored 115 goals in the last KL season, and Menno Russchen, rebound specialst. The training was again focusing on the basic techniques, and the kids could learn a lot from the detailed, individually tailored explanation of the korfball stars.

After the training our kids started to hunt the signatures of the players, so Betty and her teammates had to sign a lot of t-shirts, papers, and (unfortunately) also a plaster: Maki had a finger injury during one of the trainings in Roden, so she was treated professionally in the Drachten hospital. Then, we were invited for a delicious pasta dinner by our hosts, the kids could try mace hockey, and of course, a lot of them played outside until it was completely dark. In the clubhouse, our players made friends with the local players, especially with Redmar and Nick, who even taught the most enthusiastic ones some funny Dutch tongue-twisters.

Before the lights were turned off in the sportshall at 11, some of the kids played pillow soccer that proved that not all of them got tired from the 3 great trainings, and some of them had some energy left for the next days. At 11 everybody was calm on his or her mattress, and it was only the light of the smaprtphones' screens that could be seen in the dark sportshall. Yet another hard, but great day was over.

(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

A harmadik napunk nem úgy alakult, ahogy eredetileg terveztük. Merthogy előző nap megszavaztattuk a gyerekeket, mit szeretnének: várost nézni Groningenben, vagy elmenni a tengerhez. Nos, 28:23 arányban a tenger nyert, úgyhogy az eredeti tervben szereplő Groningent kihagytuk.

Reggel a szokott rutin szerint indítottuk a napot: futás, gimnasztika, majd reggeli, utána pedig egy edzés, amelyet ezúttal Gijs Bos és Elise van Maastrigt (KV Noordenveld) tartott, Marc Akkerman segítségével. Ezúttal ismét az alaptechnikákra fókuszáltunk, érdekes, új feladatokkal. És megtudtuk, hogy Gijs elismert énekes Hollandiában - a gyerekek rögvest meg is kérték egy rövid dal előadására.

Ebéd után indultunk a tengerhez, de közben kiderült, hogy a klubház lefolyója sajnos eldugult - nem bírta a hatalmas csapat okozta terhelést. Ezért kihívtuk az önkormányzat csapatát, hogy oldják meg a problémát. Ők ki is jöttek, de tervrajzok híján nem tudtak beavatkozni.

Eközben csapatunk megérkezett a Lauwersmeerhez, ahol a gyerekek megnézték a gátat, amely révén a hollandok újabb területeket hódítanak el a tengertől. Végigbuszoztunk a gáton, majd megálltunk fürdőzni, mármint lábat áztatni a Lauwersmeerben. Némi fagyizás, trambulinozás, sültkrumplizás után indultunk haza, Rodenbe.

A délutáni edzést az a Leo van der Lei tartotta, aki már tavaly is tartott képzést tanárainknak. Leo nagy örömmel látta, hogy a tavalyi munkának meglett a gyümölcse, a rengeteg gyerek, amely az egyes sulikban korfballozni kezdett.

Az edzés után egy helyi játékos, Kyra interjút készített Kittyvel, ám eközben sajnos a Lauwersmeer beköltözött a klubházba: a dugulás teljesen úrrá lett rajtunk, muszáj volt tenni valamit. Először a helyi mesterek próbálkoztak, de a dugó rajtuk is kifogott, így a nap hősét kellett hívnunk: a gyorsszolgálatot, amely 200 baros víznyomással pillanatok alatt szétrobbantotta a dugulást, úgyhogy lehetett menni zuhanyozni lefekvés előtt.

És közben, szűk körben megünnepeltük konyhacsapatunk oszlopos tagját, Violát, aki pont ma ünnepelte 18. születésnapját (plusz pár év tapasztalat :) ), így ünnepi hangulatban ért véget az újabb izgalmas nap.

On the third day our schedule was different from what we planned. Because the day before we asked the kids to vote whether they would like to visit Groningen, or go to the sea. Well, the result of the voting was 28:23, so we went to the sea, and left Groningen out.

We started the day accoring to our usual routine: running, gymnastics, breakfast, and then a training that was held by Gijs Bos and Elise van Maastrigt (KV Noordenveld), who were assisted by Marc Akkerman. This time we focused on the basic techniques again with interesting, new exercises. And we also learned that Gijs was a well-know singer in the Netherlands, so the kids asked him to perform a short song for us.

After lunch we went to the see, but in the meantime we learned that the drainage tube of the clubhouse was stuck - maybe our group was too big to handle. So was called the service team of the local government to solve the problem. They came, but had no plans of the tubes, so they had to leave without any result.

While they were in the clubhouse, our group arrived to the Lauwersmeer where we saw the dam, by which the Dutch conquer more land from the sea. We drove along the dam, and then we stopped to take a swim - well, at least make our feet wet in the Lauwersmeer. The kids also had some icecreams, french fries and jumped on the trampoline, and then we left for Roden.

The afternoon training was held by Leo van der Lei, who also gave a clinic to the teachers last year. Leo was very happy to see the result of last year's work - the amazing amount of kids who started to play korfball in the schools. 

After the training one of the local players, Kyra made an interview with Kitty, but, unfortunately, in the meantime the Lauwersmeer decided to join us in the clubhouse. The drainage tube was stuck completely, so we had to do something. First the local experts tried to unlock the tube, but they didn't succeed, so we had to call the hero of the day: the emergency service, that brought its' special machine with 200 bars of pressure, and opened the tube again. So, we could take a shower before going to sleep.

And, we also celebrated one important member of our kitchen team, Viola, who celebrated her 18th birthday (plus some years of experience :) ), so we finished this exciting day in high festive mood.

(please scroll down for the English version in italic, below the flag)

Az első teljes napunkon arra ébredtünk, hogy jól eláztunk. Pár sátor megszenvedte az éjjeli esőt, és pár gyerek is fázott éjjel, mert a hazai 40 fok után nem hitte el, hogy bizony kell az a pullóver éjjelre. Azért nagyobb drámák nélkül átvészeltük az első sátras éjszakát, és kezdődhetett a nap egy fél 9-es futással. A gyerekek nagy örömére... :)

Ezután reggeliztünk, majd egy kis pihenés után első holland edzőnk, Marc Akkerman tartott edzést, amely a labdás ügyességi feladatokra és az alapvető technikai elemekre fókuszált. A tanárok lelkesen jegyzetelték, videózták a hasznos gyakorlatokat.

Ebédre sajtszószos csirke volt tésztával, majd bementünk Rodenbe, megnézni, milyen egy igazi holland város, milyenek a házak, a kertek, hogy élnek a helybéliek. A központban iskolánként csapatokra bontottuk a társaságot, mert már így is nagy feltűnést keltett a 65 fős kígyónk. A gyerekeknek így alkalma nyílt várost nézni, vásárolgatni, sétálni.

Hazafelé megint összeállt a magyar korfballos óriáskígyó, úgyhogy kis túlzással a sor eleje már visszaért a klubházhoz, amikor a vége még épp csak elindult a központból. Jó érzés volt nézni, hogy ilyen sok korfos gyerek jött velünk Hollandiába.

Este Sander Venekamp tartott nekünk edzést, ahol már összetettebb feladatok voltak soron. Ez azért volt jó, mert egyrészt a gyerekek látták, hová tudnak az edzések hatására eljutni, másrészt azt is érzékelték, hogy odáig még sok a dolguk, van mit tanulniuk a korfballról.

Az edzés után megint kezdődhetett a szabadprogram, és a nyertesek megint a különféle sportok lettek. Azért az Uno és a Röfipóker is lekötött egyeseket, no meg voltak, akik a bárpultot támasztották és jól befantáztak, de a többség kint focizott, vagy épp mini állványra zsákolt sötétedésig.

Elnézést, a videóban tévedésből 3. napról szól a cím. De ez a 2. nap.

Ezúttal 11 óra volt a sátorba bújás határideje, amit két gyerkőcön kívül mindenki szépen betartott (e két gyerek jutalma az lett, hgy másnap ők tarthatták a reggeli futás egy részét). Aztán, ketten mégis kibújtak, mert pókok költöztek a sátrukba (ezért nem érdemes nyitva hagyni nap közben a sátrat), és a zseblámpák fényénél nem tudtuk mindet levadászni. Így a két srác a klubházban aludt.

Összességében az első teljes napunk jól sikerült, volt 3 hasznos edzésünk, láttunk egy helyes kisvárost, és szépen összerázódtunk: a gyerekek megszokták a tábor szabályait, a konyha-csapatunk belakta a klubházat, és úgy általában: az egész túra belezökkent a normál kerékvágásába.

On our first full day we woke up being soaking wet. Some of the tents didn't stand the rain completely, and some of the kids were cold at night, because they didn't believe that after the 40 degrees we had in Hungary they would need a sweater. Still, we survived the first night in the tents without any serious problems, so we could start the day with running and gymnastics at 8.30. The kids were overwhelmed with joy of course... :)

After the training we had breakfast, then some rest, and then we started our first korfball training with a Dutch coach, Marc Akkerman. Marc focused on ball handling skills and basic korfball techniques, and the teachers were busy taping the useful exercises, and making notes.

We had chicken with cheese sauce for lunch, then we visited Roden, so that the kids could see how a real Dutch town looks like, what are the houses and gardens like, and how the locals live. In the centre we split the group into smaller ones (the school teams stayed together), because our huge "snake" already attracted big attention from the locals. Here the kids had some free time to discover Roden, to do some shopping and to walk around.

On the way home we again created a big Hungarian korfball snake, and the head was almost at the clubhouse already, when the tail started from the centre. To be honest, it was a great feeling to see how many kids joined us at this trip to the Netherlands.

The evening training was held by Sander Venekamp, who brought more complex exercises. It was again very useful, because on one hand the kids could see how far they can get if they train hard enough, and also, they could see that they still have to practice a lot if they want to perform these exercises successfully.

After the training the kids had some free time, and again, the most popular activities were sports. Next to those, Uno (a card game) and Pass the Pigs were often used, too, while others sat at the bar drinking their well deserved Fantas. Still, the majority of the kids played soccer outside, or dunked on small korfball posts.

This time the deadline to go to the tents was 11 pm., and all the kids but two met it (these two kids had the privilege of holding a part of next day's warming up session as a consequence). Later, two more kids had to get out of their tents, because they found big spiders inside (that is why one should close the tent even during the day), and we couldn't hunt them down with our torches. So, these two kids slept in the clubhouse.

We apologize for the title of the video: it says Day 3, but in fact it is Day 2.

To sum it up, our first full day was a success: we had 3 useful trainings, we saw a cosy town, and the team spirit rose. The kids got used to the rules of the camp, our kitchen team found its' way in the clubhouse, and in general: the entire trip got on the right track.